Június 21–22-én Fancsalon és Encsen járt a Magdala kórus. Tette mindezt azért, mert a Fancsal–Hernádvécsei Evangélikus Egyházközösség úgy döntött P. Nagy Krisztinával egyetemben, hogy véglegesíti a lelkész státuszát. A beiktatási ceremóniára kaptunk meghívást, valamint felkérést arra, hogy énekeljünk néhány dalt az ünnepi istentisztelet keretében, és vasárnap az encsi templomban is.
Bennünk vegyes érzelmeket generált az esemény, hiszen természetesen nagyon örülünk, hogy teljes mértékben sikerült beilleszkednie az ottani élet ritmusába. Másrészt viszont „veszteségként” érint Kriszta döntése, hiszen ő a „miénk”, része kisebb-nagyobb közösségeknek (Magdala, Kacamajka, a gyülekezet), és természetesen itt van a családja, rokonsága, barátai.
Most kiderült, nem egy futó kaland, múló szerelem, hanem valami „végleges” történt. Olyan érzések kerülnek most elő, mint mikor a család szemefénye megházasodik. Ez olyan mérföldkő, ahol súlya van az ámennek. Ám nagyszerű érzés volt látni Krisztina ragyogását, hallgatni vidám, de nyomatékkal bíró szavait a szószékről, fürödni a gyülekezet(ek) kimagasló vendégszeretetében. Egyetlen pillanatra sem éreztük magunkat idegennek.
Vasárnap délután pedig felmentünk Kassára, ahová Kriszta is elkísért bennünket. Valamint végig velünk volt az úton Németh Mihály evangélikus lelkész és Kérges László polgármester, egyházközségi felügyelő, de mindenekelőtt az Istennek áldása és vigyázó keze. Megnéztük a dómot, ellátogattunk a Rákóczi Múzeumba, ahol megkoszorúztuk II. Rákóczi Ferenc szobrát, miután meghallgattunk egy I. osztályú beszámolót a fejedelemről és a tárlatról. Példaértékű, miként beszél egy felvidéki magyar lány a hazájáról, a nemzet nagyjairól. Jó volt hallgatni.
Élményekkel és érzelmekkel telve tudtunk hazatérni, feledhetetlen emlékeket gyűjthettünk.
Mihály Zoltán
Fotó: Fazekas Éva
